Parmenidész: Emlékszel-e még a tételre, mely szerint egy rendszer, mely se anyag-, se energiaközlést nem kap, elszigetelt rendszer - s bár a valóságban ilyen nincs, de a Mindenség, feltéve, hogy valóban az, a lehető legtökéletesebben modellezi ezt. Mi igaz az elszigetelt rendszerre?
Theaitétosz: A benne ható erők eredője zérus.
Parmenidész: Mire van szükség a mozgáshoz?
Theaitétosz: A mozgásba lendítéshez erő szükséges.
Parmenidész: Jól mondod, hogy "lendítéshez", mivel tudjuk, hogy a mozgás fenntartásához nincs szükség erőre. Viszont egy rendszeren belüli impulzusmennyiség és a külső erő közt világos az összefüggés. Az impulzus a tömeg és a sebesség szorzata. Az erő a tömeg és a gyorsulás szorzatával fejezhető ki. Az impulzus így kifejezhető az erő és az idő szorzatával. Az erő és az impulzus egyaránt vektormennyiségek, kettejük között egyenes arányosság áll fenn. Amennyiben a belső erők kioltják egymást, az erő és az idő szorzata - tehát a mozgásmennyiség - is szükségszerűen zérus. Természetesen csak a lineáris viszonyokat vettük figyelembe, ám azzal is számolni kell, hogy az Egészre vonatkoztatva az idő tényezője is meglehetősen kérdésessé válik... Nos, állni látod ezt a világot?

(Kis magyar Parmenidész)

***

Jézus: Helyben vagyunk! Kész vagy hát megerősíteni kijelentésedet, miszerint bár a kereszténység ellensége vagy, mégsem akarod egy valakin számon kérni évezredek végzetét?
Nietzsche: Makacsságom erre is kiterjed.
Jézus: Akkor hát görcsös érvelés helyett Zarathusztráddal szembesítelek csupán: "A jók - nem tudnak teremteni, a jók mindig a vég kezdetét jelentik - keresztre feszítik, ki új értékeket vés új törvénytáblákra, és föláldozzák maguknak a jövőt, megfeszítenek minden emberi jövőt! A jók - öröktől fogva a vég kezdetei. És okoznak bár szörnyű kárt a világrágalmazók, a jók okozzák a legkártékonyabb kárt."
Nietzsche: Ne tévesszen meg a keresztre feszítés kifejezés! Ez olcsó párhuzam lenne!
Jézus: Végtére is engem tényleg keresztre feszítettek! Ezt el kell ismerned!
Nietzsche: Csakhogy te jó vagy!

(Isten halott, és Nietzsche neki prófétája)

***

Hajléktalan: Hát látod, legalább ebben az egyben biztos lehetek. Ha sok olyasmit követtem is el, ami miatt a pokolba kerülök, azt tudom, hogy soha nem voltam szemforgató. Mindig úgy volt, hogy ami a szívemen, az a számon. Nem úgy, mint a drágalátos papjaid az unalmas és tiszta mennyországukkal.
Az Úr hangja: Több mindent is tisztáznunk kell. Először is, akiket te a papjaimnak nevezel, azokhoz nem sok közöm van. Másrészt, egyáltalán nem biztos, hogy te amiatt jutsz pokolra, amit látványosan elítélsz magadban. Egészen más miatt szoktak elkárhozni az emberek, mint amiről azt gondolják, hogy én bűnnek tartom. Azután pedig azt sem látom be, hogy ami jó és tiszta, az unalmas lenne, mint ahogy annak is az ellenkezője igaz, hogy a rossz dolgok adnák meg az élet savát borsát. Amit pedig az őszinteségedről állítottál, ... hát, szerencse, hogy nincs itt plafon, ami leszakadhatna.

(Mi lesz most Roxánával?)

***

"Kérdésünk már csak egy maradt: miként tudjuk Jézusnak a farizeusokhoz és írástudókhoz intézett szavait átültetni a saját gyakorlatunkba? Mert hogy ezek örök érvényűek, annyi bizonyos. És az is bizonyos, hogy amit sulykolnak, az súlyát veszti. Hogyan menekülhetünk meg mi, a harmadik évezred intellektuális életérzés-keresztényei, a demokrata Istenünkbe vetett hitünkkel, a magunk dögvészes fundamentalizmusától? Melyek a változók, amelyeket behelyettesíthetünk az alapképletbe - miként történt ez magával Jézussal hitsorsosaival szemben; a reformátorokkal a középkori katolicizmussal szemben; és velünk a protestáns fundamentalizmussal szemben?
Számunkra ugyanis nem az a kérdés, hogyan értjük Mózest és a törvényt, hiszen tudjuk, hogy erre Jézus a válasz. Nem is az a kérdés, hogyan értsük Jézust, hiszen látjuk, hogy erre legkevésbé a protestáns fundamentalizmus adja meg a választ. Ezen szörnyülködtünk, ezen kacagtunk. S a választ maga Jézus mutatta meg nekünk - önmagunkban, egymásban és viszonyainkban, mint Isten akaratának eredeti céljában és értelmében. A mi gyónási kérdésünk éppen ezért jóval egyszerűbb és rövidebb. Ám ha megértjük, rájövünk, hogy semmivel nem kevéssé hátborzongató ez, mint a farizeusok és írástudók számára Jézus ítélete; a középkori katolicizmus számára a reformáció üzenete; vagy épp a mai protestáns fundamentalizmus számára a mi lesajnálásunk. Tőlünk ugyanis ezt kérdezi az Úr: Hogy érzed magad a bőrödben - most?"

(Számvetés liberális módra)